Már jó régen leleplezte a nagyközönség előtt a Dota2-t a Valve. Név szerint a Gamescommal egybekötött, The International nevű meghívásos alapon működő verseny keretében. A Gamescom évente kerül megrendezésre Kölnben és Európa egyik legjelentősebb videojáték kiállítása.
Az idei rendezvény egyik legnagyobb húzónevének csakis a Dota 2-t kiállhatjuk ki (Nyilván. Mi mást?). Összesen 16 csapatot hívtak meg a versenyre, aminek a fődíja kereken 1 millió dollár volt. Ez hatalmas összeg még akkor is, ha általában a Dota versenyek elég jól el vannak eresztve, ha pénzösszegeket kell nyereményként megnevezni.
A csapatok között ott találhattuk a legjelentősebb nyugati és keleti csapatokat egyaránt. Nyugaton a csapatok közül elég ha csak párat említek, hogy látszódjon mindenki ott volt aki számít: a hosszú idő óta konstans MYM, az ukrán sztárcsapat a Na'Vi, de M5-ról, az oroszokról se lehet megfeledkezni. Keleten nem vagyok annyira tisztában a csapatokkal, de az EHOME híre hozzám is eljutott, de az Sythe.SG és a Nirvana neve is ismerősen csengett.
Lényeg, hogy véres-lagos harcok után a Na'Vi diadalmaskodott a mezőny felett. Eredetileg úgy gondoltam, hogy meg fogom nézni az összes meccset, mert a Gamescom alatt csak azokba a mérkőzésekbe néztem bele, amit éppen közvetítettek. Ez nem történt meg és úgy érzem nem is fog, ezért gondoltam, hogy akkor ezt most megírom.
The International előtt csupán egy elég megkérdőjelezhető minőségű trailert kaptunk készhez, ami borzasztó volt. Mindenre jó volt, csupán csak arra nem ösztönzött, hogy Augusztus 17-én felkeljek hajnali tízkor és arra várjak a gép előtt, hogy elinduljon a stream. Mint ahogy mindenki más, én is nagyon kíváncsi voltam, hogy icefrog és a Valve mit fog összehozni, így bizony felhúztam az órát és felkeltem, de a minimális reklám, amit addig a Dota 2 kapott inkább nem kellett volna.
Itt meg kell jegyezni, hogy a Valve teljesen jól tette, hogy a marketing költségvetés 90%-át a The International-ra költötte, mert minden hibája ellenére egy zseniális húzás, hogy a Dota 2 rögtön az e-sportok élén landoljon. Minimum, hogy felkerül a térképre. Nagyon tettszett, hogy a stream melett nyomon lehetett követni egy külön ablakban a hősök szokásos statisztikáit (creep kill, deny, lvl, stb.). A Dota pont az az e-sport, ahol sokkal, de sokkal több mérhető statisztikát lehetne és kellene alkalmazni.
A Valve mindent megtette, hogy a Dota 2 egy profi sportközvetítéshez hasonlítson és minden közvetítés egy igazi show legyen. Szinte minden Dota világhatalom (kína, orosz, angol) nyelvén lehetett hallgatni kommentárt (már amikor működött). Meg kell említeni, hogy Tobi-wan stílusa persze megosztja a közönséget. Én azok közé tartozom, aki el tudja viselni a gyakran üvöltözésbe forduló szövegelését.
Amiben a Valve hibázott az elején az pont az EHOME és az iG harcának közvetítése, ami bármi volt csak nem show. Egy ilyen 90 perces farmfeszt alatt nem csak mint néző untam halálra magam, de mint játékos is inkább lerágnám a fél karom. Értem én hogy az első meccsek közül az iG és az EHOME volt a legnagyobb hírnévnek örvendő csapat, de mindegyik más mérkőzés töredék annyi ideig tartott mint ez és ott is voltak killek szép számmal. Csalódottan tapasztaltam, hogy nem egy show match-et látok, ahol minden másodpercben akció van, hanem pont azt, amit nem szeretek a Dotában.
Sarkaltos kérdés, hogy hogyan sikerült a WC3-as Dotát átültetni egy teljesen új engine-re. Nyilvánvaló a Dota 2 szebb, mert nem egy 10 éves motor fut alatta, hanem a Source. De most olyan fontos ez? Igazából két dolog miatt kellett/kellene a Dotának megszabadulni a WC3-as gyökereitől: hiába zseniális a WC3 motorja, de icefrognak mégis megköti a kezét. Sokkal több lehetősége van a kreativitásra, hogyha teljes kontrollja van a kód felett, amit a Valve-val való korporáció lehetővé tesz. A másik a keretrendszer: ki ne tépné a haját a lagok, disconnect, leaverek stb. miatt.
A két probléma igazából nem is akkora probléma. Idővel mindig sikerült teljesen egyedi hősöket implementálni a játékba és a régi hősök ráncfelvarrása is teljesen új dimenziókat hozott. Azonban icefrog így is a határokat feszegeti, ha nem törte át már jó rég. A másik probléma a keretrendszer, amire mostanában elég jó megoldások születtek, mint a Darer, Dotalicious vagy a RGC. Persze ezek is csak fércmegoldásoknak tűnnek egy integrált megoldáshoz képest, de még így is fényévekkel jobbak mint a Garena.
A Dota2 grafikájában nem az a legfontosabb kérdés, hogy milyen szép, hanem hogy mennyire sikerül az egyes karakterek jellegzetességeit átültetni. Pontosan tudni akarom milyen hőssel állok szemben és milyen képességei vannak. Sokkal többet ér, hogy az egyes skillek könnyen beazonosítható, egyedi megjelenése megmaradjon. Ne a csillió poligonnal akarják eladni a Dota2-t. Egyszóval nem akarom a játékot újra megtanulni. 100 körüli hős képességét fejben tartani, még ha csak nagy vonalakban is tudom, de kihívás. Amit a Dota2-ből eddig láttunk az teljesen megfelel ennek a követelményeknek. Csavar a történetben, hogy a WC3 a Blizzard tulajdona, így ezt mind a szerzői jog keretein belül kellett a Valvenak megvalósítani.
Mit akar icefrog és a Valve elérni a Dota 2-vel? Egy újabb alternatívát akar kínálni a Dota, HoN, LOL stb. társaság mellé? Ebben az esetben mennyi új játékost tud szerezni a konkurencia rovására? Mennyi új teljesen n00b játékost, akiknek a Dota teljesen ismeretlen? Vagy a Dota igazi örököseként kíván szerepelni? Ez utóbbi feladat szerintem sokkal, de sokkal nehezebb.
